Kapcsolat

"Drága Attila!

Az idei évem egyik legmeghatározóbb alakja Te vagy, és életem egyik legmeghatározóbb - ha nem A legmeghatározóbb - képzése pedig az, amit Tőled tanulhattam (HT, MHT, HTH, CHT).
A hipnoterapeuta tanfolyam végén írtam a képzésről pár sort, ajánlót. Majd félre raktam. Azt akartam, hogy menjek előre az időben, érezzem a bennem zajló alkímiai munka hatását és saját hipnoterápiát alkalmazó munkám gyümölcseit, eredményeit lássam, tapasztaljam a klienseimen. Időt akartam adni annak a HATÁSnak, amit az egy hónapos, intenzív, egy "szobába zárt", ugyanakkor a szívek, lelkek és tudatalattik kinyitásán dolgozó, s nyitott, elfogadó, impulzív, humoros, inspiráló, kreatív légkörben éltem meg.
Hiányoztál. Hiányoztatok sokáig. Tartottam attól, vajon "odakint", az egy hónapos pomázi elvonulásom után is tudok-e tovább fejlődni, tudom-e azt a hévet, energiát, szenvedélyt és belső bizonyosságot magammal vinni, magamban szítani és tovább adni másoknak is, amit ott, veletek, közöttetek napi szinten szippantottam magamba. Figyeltem a belső utat, amit tovább jártam.
Az alapképzésnek köszönhetem, hogy megtaláltam a Társamat, akivel a közös jövőnket építjük és a jelenünket gazdagítjuk. <3 Boldog vagyok, boldogok vagyunk!
Az alapképzés után a következő dobolt bennem: "ez, ez az! Végre >>legálisan<< is űzhetem azt, amit tudok és szeretek csinálni, ami megfér a tudományos-Emesétől elvártak mellett is, ami a lényeg, a valódi, igaz és mély világom". Közel húsz évnyi továbbképzési repertoárral a hátam mögött olybá tűnt, hogy visszatértem a forráshoz, oda, ahonnan elindultam és oda, ahol dolgom van. Azzal együtt mondom ezt, hogy az eddigi továbbképzéseim mind hozzátettek valamit ahhoz, akivé váltam, és hálás vagyok értük.
Hálás vagyok azért a siker eseményért is, ami ott, a pomázi tanfolyami idő alatt valósult meg. Az a bizonyosságom, hogy a "hipno" a gondolkodásom, a lényem része, és hogy szeretnék a tanultak alapján másokat támogatni, tovább szolgálni, ám nem tudtam sem akkor, sem most összeegyeztetni azzal, hogy a jövedelmem fő bevételi forrása is ez legyen, hogy ebből éljek meg. Ekkor jött a sikerpont, teljesült egy kitűzött célom és felvettek egy olyan munkahelyre, ahol azóta is boldogan űzöm azt, amit szeretek, ami a másik szenvedélyem a hipnoterápia mellett :) Pedagógusokkal dolgozok együtt, paradigmaváltások előidézésben veszek részt, tananyagot fejlesztek, képzéseket tartok, szeretetet és pozitív visszajelzéseket adok (és kapok), s emellett esténként, hétvégenként ahhoz segítek hozzá másokat, hogy egyéni elakadásaikon túllendüljenek, megtalálják a saját felismeréseiket, és a tudatalattijukból kapott válaszok alapján új életet kezdjenek vagy csak egyszerűen be- és elfogadják azt a jót, ami fénysebességgel közelít feléjük. Ezek a fénysebességű pozitív változások, meteor becsapódás szerű csoda-élmények bearanyozzák a heteimet.

Köszönöm Neked, Attila! Köszönöm a képzéseid nagyszerűségét, azok tartalmi sokszínűségét, a hihetetlen erejű és mélységű, sőt hosszúságú képzési kézikönyveket, a támogató jelenlétet, azt, hogy a szünetekben sem volt szünet, mert a hipnoterápiáról szólt minden pillantunk és akörül forgott minden gondolatunk, mégis, egyetlen szünetben sem éheztünk, hiszen még főztél is nekünk. Köszönöm a gondoskodásodat, a humorodat, a varázs trükkjeidet, a vezetéseidet, a a megszólításaidat (legyen szó a tudatunkról vagy a tudatalattinkról, egyaránt célba értél, hatásos voltál :)). Köszönöm a szakmai tudásod és energiád kiapadhatatlanságát, az elkötelezettségedet, a tanításaidat. Legfőképpen pedig azt, ahogyan és amilyen finomsággal eltaláltad, hogyan bánj velünk külön-külön és csoportként is.
Hálával és szeretettel:
Emese"